Görögország - 2007 nyara

(Ez egy görögországi útról szóló napló UTOLSÓ bejegyzése!!! Ha az egész érdekel, kezdd itt: http://gorog.blog.hu/2007/06/15/z_mint_zorba)

A zárófejezetet (esetleg fejezeteket, ha Hédy és Ádi is akar még zárszót írni) immár Magyarországról ejtjük meg, mivel a napi rendszeres áramszünetek már az internethasználatba is kellően bezavartak, az utolsó három blogbejegyzést is elég kalandosan tudtam feltenni. Pedig hát még nem szóltunk a knossosi kirándulásról, és arról sem, hogy egy kis farkincát (a görög Z-betűkön van ilyen) is beiktattunk utunk végére, az utolsó előtti napon elhajóztunk Santorinire, hogy a legszebb görög sziget se maradjon ki a cikk-cakkokból. Na, de nézzünk mindent sorjában!

Megérkezve Krétára végre tényleg az abszolút henyélésre és szórakozásra lehet koncentrálni, mert a knossossi palotán kívül nincsen más rom vagy nevezetes látnivaló, amit mindennap, korai keléssel, a papa által megszabott órarend szerint teljesíteni kéne. (Egyébként Ők most épp a knossossi palotát járják, amit én a blogírás ürügyén megúsztamJ)

Gondoltam, beülök a klotyóra és ott olvasom el Hédy bejegyzését, s tkp szerencse is, hogy magammal vittem a notebookot, mert így legalább nem borul rám a teljes sötétség, amikor kitör a mai – lassan menetrendszerűvé váló – áramszünet. A déli szieszta idején a 41 fokban teljes gőzzel működő klímák, fridzsiderek is pihenhetnek minden nap két órát, nem tudni, hogy ez energiatakarékosság, környezetvédelem, vagy csak szokás… Az is lehet, hogy minden nap a legnagyobb hőségben purcan ki a rendszer… Viszont ilyenkor, amikor leáll a klima, a szobában egy perc alatt tele lesz az ember sós vízcseppekkel, le se kell menni a tengerhez…

Szó szerint a heverésen van a hangsúly, mert megmozdulni már nagyon nehéz, árnyékban van kb. 37 fok, napon nem merném megsaccolni mennyi. Remélem, nem sínyli meg a házasságom, megkockáztatom, én szerettem azt a "tenger-hátamögötti" helyet, ahol szombattól hétfőig laktunk. Több okból. Feszített víztükrű medencéje volt, a szobából kilépve már csobbanhattam is, ki is használtam, hajnalok hajnalán, amikor még mindenki aludt (kb. 8 felé), az otthon indulás előtt vásárolt aqua fittness felszerelésemmel - amit csak az - itt-most-nem-részletezett-bizonyos-harcok - árán tudtam a bőröndbe betenni-, nekiálltam elvégezni a kötelező gyakorlatsort. Nem semmi élmény pálmafák alatt, leanderek árnyékában... Azután még azért is szerettem azt a szobát, mert földszinti lévén az amúgy gyengécske légkondi is hűvösebbre hűtötte, mint a későbbi tetőtérit, bár meg kell hagyni zörögni is jobban zörgött...

Némi túlzás volt fél hétkor kiugrasztani az ágyból Hédyt és Ádit, ugyanis én az olvasott athéni közlekedéssel kalkuláltam, s nem azzal, hogy a szombat itt is szombat, azt a tíz kilométert, ami a szállodánkat a kikötőtől elválasztja, ezen a reggelen a piros lámpákkal együtt is negyed órán belül megtettük, így végül a 11-kor induló hajónál már negyed tízkor kinn voltunk. Persze az internetes jegyet a kikötői jegyirodánál még át kell váltani valódira, ez a tűző napon kb. 15 perc sorban állás, de még így is túl korán rajta vagyunk a hajón, van még egy bő óra indulásig. Hát akkor nézzük, mi minden van itt:

(Hédy)

Tegnap mikor megérkeztünk, azt gondoltam, nem is szép ez a város. Azután este, amikor bejártuk a kis utcácskákat az Akropolisz oldalában, már kezdett a szívemhez nőni, mára viszont már imádom. Valami iszonyú nyüzsgős, persze déliesen koszos és szemetes, de emberközeli, kicsit flegma és nagyon független...

(János)

Tulajdonképpen már azzal megrajzoltuk a cikk-cakkos útvonal alsó szakaszát, hogy Olimpiától Korinthoszig ismét átszeltük a peloponnészoszi félszigetet, de végül is Athénba visszaérve zárul igazából a Kréta előtti hetünk, vagyis az első szakasz. Csakhogy Athén előtt Korinthoszból kiindulva még maradt két abszolválandó kőrengeteg: Epidaurosz és Mykéné.

(Hédy)

A fantasztikus olimpiai üdülőfaluból - némi délelőtti úszkálás után, mert nehéz lett volna anélkül otthagyni- irány az ókori Olimpia helyszíne, ismét hegyen völgyön át. Mire odaérünk persze ismét dög hőség, a romok pedig jó nagy területen fekszenek - Ádi szerint az egyik "földből kiálló követ" nem sok különbözteti meg a másiktól:)) - a kérdés az, hogy miként járjuk be?

Kicsit el vagyunk maradva a bloggal, de két olyan szálloda is utunkba akadt, ahol még a telefonvonalak is rendetlenkedtek, és ezért pénzért sem volt internet, így majd lehet, hogy csak Krétán érjük utol magunkat. Minden esetre én (János) most folytatom, felrakok egy napot, ezzel is előrébb leszünk. Ádám rá is kérdez: "ez most melyik nap?" ... "amelyiken romokat néztünk?" ;-) Hát igen, egyelőre ilyenek a napjaink, bár azért igyekszünk tengert is nézni mindenütt, a 40 fokban legalább a látványa hűsítsen...

Második napunk görög földön - Hédy

Ezúttal (is) János tömörít, de fog még más is a Vértes-familyból:

Hát Korfut nemigen volt időnk „kicsomagolni”, a két éjszaka gyakorlatilag egyetlen napot jelentett, mivel a Wizzair jó szókásához híven gondoskodott róla, hogy éjfél után tegyük meg a kivilágított Kerkyra fölött azt a látványos jobbkanyart, ami bevisz ...

János közhelycsokra (az út előtt):

Már az ókori görögök is tudták…Indulunk (hármasban) mindennek (no meg konkrétan: matematikai majd színházi tanulmányaimnak) forrásához; másképp szólva - hogy halmozzam a közhelyeket - az európai tudomány (no és Kréta esetében maga Európa) bölcsőjéhez; görögösen: Hellaszba, hogy egy nagy Z-betűvel (az ideillő klisé: Zorba) bebarangoljunk két szigetet, az egy félszigetet és a szárazföld középső és déli látnivalóit.