(Hédy)
Tegnap mikor megérkeztünk, azt gondoltam, nem is szép ez a város. Azután este, amikor bejártuk a kis utcácskákat az Akropolisz oldalában, már kezdett a szívemhez nőni, mára viszont már imádom. Valami iszonyú nyüzsgős, persze déliesen koszos és szemetes, de emberközeli, kicsit flegma és nagyon független...
Délelőtt bejártuk az Akropoliszt, ahogy illik, minden fontosat lefényképeztünk (képek: http://picasaweb.google.com/janos.vertes), majd mivel ismét negyven fok van, a fiúk úgy döntöttek, a szálloda hűvös, a medence finom, internetünk is van még, ők hazamennek... Én nézelődni, boltozni, ismerkedni akartam ezzel a hellyel. Van itt valami piac, mutatja a térkép, a bédekker szerint nem szabad kihagyni, hát nézzük... A bédekker biztos nem arra gondolt, amit én megtaláltam, ez egy kutyaközönséges hús és halpiac volt, s ennek megfelelően valami penetráns illatú a hőségben. Gondoltam iszkolok kifelé, de nem olyan egyszerű ám! A hentesek kint állnak az árudájuk előtt, s szinte utadat állják, megszólítanak, mutatják a disznót, nyulat, birkát, úristen, hogy fogok én kijutni innen, mielőtt elhányom magam a szagtól? Cselhez folyamodom, napszemüveget fel, nem nézek senkire, s rohanó léptekkel kerülgetem a mészárosokat...
Rekkenő a hőség, de az üzletek fantasztikusak és kb 20 fokkal kevesebb van, mint kint. A Marks & Spencer itt is kihagyhatatlan, s talán még olcsóbb is, mint otthon, muszáj egy új fürdőruhát venni... Az utcasarkokon zebra és lámpa, de érdekes, hogy a gyalogosok egy kereszteződésben csak az egyik oldalon mehetnek át - papíron, mert gyakorlatban ott mennek, ahol és amikor akarnak, amikor függetlenséget írtam, kicsit erre is gondoltam: itt nem tartanak be semmilyen szabályt. A motorosoknak kettős identitásuk van, ha a gyalogosoknak zöld, akkor közéjük tartoznak és cikáznak, ha az autóknak, akkor azok előtt vágnal át keresztbe-kasul. A taxisok kifejezetten dögök, nem tisztelnek sem szabályt sem utast, rövid útra egyszerűen beintenek, viszont simán keresztül hajtanak a zebrán a pirosban is, hihetetlen urai az aszfaltnak. A fiúk esznek a szállodában, én az utcán, bemegyek egy közértbe, vicces, hogy itt úgy lehet tzatzikit kapni gyárilag, mint otthon a joghurtot. Tök jó, hogy mindenféle gyümölcsléből van 100 százalékos, eperlevet iszom, fincsi.
Délután nekivágok a szennyessel Laundry-t keresni, néhány utcára a szállodától van egy. Megyek Athénban, nagy szatyorban a ruha, egyre jobban kiismerem magam, megvan nekem ez a város. Ki tudja, hogy mitől lesz egy pillanat torokszorító és emlékezetes? Megnézhetsz ezer turistalátványosságot, s egyszer csak egy mellékutcában, hónod alatt a szennyessel érzed meg, hogy ATHÉN utcakövén kerülgeted a ragacsot, s úgy jársz kelsz, mint sok millió itteni, Istenem de jó, hogy eljuthattam ide!
(Következő rész: http://gorog.blog.hu/2007/06/24/knossos_palace)
