(Hédy)
A fantasztikus olimpiai üdülőfaluból - némi délelőtti úszkálás után, mert nehéz lett volna anélkül otthagyni- irány az ókori Olimpia helyszíne, ismét hegyen völgyön át. Mire odaérünk persze ismét dög hőség, a romok pedig jó nagy területen fekszenek - Ádi szerint az egyik "földből kiálló követ" nem sok különbözteti meg a másiktól:)) - a kérdés az, hogy miként járjuk be?
Keressünk parkolót, végigmegyünk az egész terület mellett oda-vissza, jé az volt a stadion, visszafele tanakszunk, hogy vajon mit sportoltak itt, végül jóval a bejárat előtt, a hídon túl meg is tudunk állni. A jegypénztárnál konflis parkol, tök jó, lehet így is, nem kell gyalogolni, a 10 euró potom pénz a látványért... Nos ugyanazt a pár száz métert tette meg oda vissza, amit az előbb mi az autóval, hiába, még mindig nem gyanakszunk eléggé, de mivel a stadion íly módon már négyszer megvolt, irány a múzeum, ott legalább hűvös van.
Olimpia után a következő célpont az ókori Korinthosz, Apolló temploma csodás, s hiába van még mindig közel 40 fok, muszáj végig menni a forróságot árasztó márvány úton is. (Képek: http://picasaweb.google.com/janos.vertes). Eddigre már este van, a szállásunk valahol Korinthosz és Isthmia határán van, siessünk, miután Kalamaki Beach Hotel a neve, biztosan fürödhetünk még egyet, ha gyorsan odaérünk.
Nem értünk gyorsan oda, ezt a falut a GPS nem jegyzi, valahol az Athén felé menő autópályán egyszercsak közli, hogy "you arrive at your destination", nyugalom nem álltunk meg, elmentünk a következő lejáratig, s keresni kezdtük a helységet, szállodát, később már csak valakit, aki ad felvilágosítást. Nem volt könnyű. Végül egy taxisofőr utbaigazít, itt át kell menni azon a kis hídon, ami még 23 percig zárva lesz, azután balra vagy 5 km. Lehet körbe menni is, de az nagyon nagy kör, s félő, hogy a végén nem találnánk meg azt a bizonyos bal kanyart, úgyhogy inkább várunk. S akkor csoda történik... A kis folyón, ami a sorompótól alig látszik, egyszer csak átúszik előttünk egy óriási tengerjáró hajó, alig kapunk levegőt. Azután egy vitorlás, de ennek csak az árbóca látszódik... 
Mi ez? Közelebb megyünk s leesik a tantusz: Úristen, ez maga a Korinthoszi Csatorna, itt a huszadrangú falusi úton... Nyitják a hidat, ami annyit tesz, hogy a víz alól, ki tudja hány méter mélyről felkurblizzák a lyukacsos vashídat, mire felér kifolyik belőle a víz, egy szintbe kerül az úttal, s mehetünk. A csatorna alig 25 méter széles, iszonyú mély vájat a két szárazföld között - arrébb és feljebb persze vannak igazi komoly hidak autópályának, vonatnak, de mi örülünk, hogy ezt így, itt láthattuk, megérte eltévedni...:))
A szállodát ezután pikk-pakk megtaláltuk, partja, medencéje volt, a többi viszont inkább röhejes, mint csillagos... A szobában valami iszonyú öreg és giccses cirádás berendezés, falon babérkoszorús köcsög, a kondi langyos gyerektüdő, úristen ez a szar drágább, mint a tegnapi szuperfalu... Viszont adnak vacsorát, pont olyat és úgy, mint a SZOT üdülőkben 1986-ban, de legalább fúj a szél, ha nagyon kinyitjuk az ablakot, talán 30 fokra is lemegy az éjszaka során, s tudunk aludni. Arra persze nem számítottunk, hogy a matrac jóval szarabb, mint egy SZOT üdülőben volt 1986-ban, ez szinte ókori, s még büdös is..:((
(Követkesző rész: http://gorog.blog.hu/2007/06/22/my_kene_meg)
