János közhelycsokra (az út előtt):
Már az ókori görögök is tudták…Indulunk (hármasban) mindennek (no meg konkrétan: matematikai majd színházi tanulmányaimnak) forrásához; másképp szólva - hogy halmozzam a közhelyeket - az európai tudomány (no és Kréta esetében maga Európa) bölcsőjéhez; görögösen: Hellaszba, hogy egy nagy Z-betűvel (az ideillő klisé: Zorba) bebarangoljunk két szigetet, az egy félszigetet és a szárazföld középső és déli látnivalóit.
Az interneten lefoglalva a repülőjegy a Wizzairnél oda Korfura (hármunknak illetékekkel kicsivel több hatvanezernél), vissza Krétáról (ugyanennyi), s a kettő között lefoglalva az Avisnál egy Astra/Focus kategóriájú autó 13 napra 500 Euro, plusz 360-at kérnek azért, hogy visszavigyék Krétáról Korfura).
Ez volt a legnehezebb: olyan szolgáltatót találni, amelyik nem tekinti falnak a tengert, nem osztja eleve két csoportba a bérelési lehetőségeket annak függvényében, hogy engem a „mainland” érdekel-e, vagy valamelyik sziget… Már fölkészültem arra, hogy Kerkyrában gyalog szállunk be a kompba, és csak Igoumenitsán bérelünk autót, azt Athénban visszaadjuk, és legfeljebb Krétán újabb autóbérlet, de végül ezeket a részmegoldásokat lemondhattam, (bár az internet mellett a majdnem tökéletes megoldáshoz némi telefonos segítséget is igénybe kellett vennem…) Sajnos a Wizzair esti járata (elvben 22:30-kor érkezik, a gyakorlatban nem hallottam még olyan Wizzair járatról, amelynél a menetrend bármiféle igazodási pontot jelentett volna), nem teszi lehetővé, hogy mindjárt a repülőtéren kibéreljük az autót (az irodák este 10-kor bezárnak), de azért most már a második naptól az újbóli felszállásig mégiscsak biztosítva van a teljes mozgásszabadság…
Interneten lefoglalva minden szállás is: két éj Korfun, majd komppal át a szárazföldre egészen át a túloldali tengerpartig Volosig, útba ejtve közben a Meteórákat. A következő nap megint átszeljük átlósan Görögországot: a thermopülei csata színhelyén keresztül jutunk el Delphoiba, ahol nagy biztonsággal megjósoljuk egymásnak, hogy megyünk tovább egészen a peloponnészoszi félsziget túlsó feléig, oda ahol, az ókori olimpiákat rendezték. A következő nap ezé a történelmi félszigeté, talán Mükéné romjaival is, Spártával is, Taigetosszal is, epidauroszi görög színházzal egészen a félsziget keleti csücskéig, Korinthoszig, ahol nem csak az ókori romokat (és a helyről elnevezett oszlopfőket) kell szemrevételezni, hanem az ember vájta „Grand Canyont” is, a 25 méter széles, 6345 méter hosszú Korinthoszi csatornát. (Az „ember vájta” kifejezéshez muszáj néhány nevet is hozzátenni: magyar mérnökök - Türr istván, Gerster Béla, Kauser istván, Nyári László, Pulszky Garibaldi, Stéghmüller István - fejezték be azt, amit Néró császár kezdett el majd’ kétezer éve).
Korinthosz után két nap jut Athénre és környékére, és ezért is nagy szerencse, hogy bérelt autóval (s nem mondjuk helyi kölcsönautóval) mászkálunk majd a városban, mert vagy az egyik, vagy a másik nap (attól függően, hogy páros-e vagy a páratlan a rendszám) nem hajthatnák be a belvárosba. Állítólag ez a bérautókra és a külföldiekre nem vonatkozik ennyire szigorúan, majd meglátjuk, miként azt is, hogy mennyit fedezünk majd fel a Periklész és Pheidiász építette ókori város maradványaiból, és mennyi jut a mai élvezeteknek az Akropolisz alatt, a Plákán.
A „Z” betűnek ezzel vége is, de ekkor a sok látnivalótól némileg elkábultan a "toll", amely már a félszigeten sem volt képes megtartani az egyenes vonalat, végképp megcsúszik, a Z jobboldalától leszalad a "következő sorba", Pireuszból átkompozunk Krétára, hogy kiheverjük Korfu és a szárazföld fáradalmait, (legalábbis azokon a napokon amikor nem fogjuk itt is a knósszoszi romokat járni Ariadné fonalával a kezünkben, hogy kitaláljunk a labirintusból még mielőtt felfal bennünket a Minótaurus…
Hát ez lenne a terv, ma péntek van, június idusa, Krisztus után 2007-ben; indulás holnap este.
(Következő rész: http://gorog.blog.hu/2007/06/18/z_mint_zip_korfu_tomoritve)
